A Vágó Márta-szerelem
József Attila 1927 õszén került közelebbi ismeretségbe nemzedéktársaival, ekkor lett barátja Illyés Gyula is. 1928 elején mutatták be õt Vágó Mártának, a kiváló közgazdász Vágó József lányának, s nagy szerelem szövõdött közöttük. Márta révén szorosabb kapcsolatba került a polgári radikális, illetve liberális körökkel: Vámbéry Rusztemmel és másokkal. Egyáltalán nem túlzás e szerelem egyik motivációját a költõ szellemi nevelõdésében látni. Márta, aki az elõzõ évben a heidelbergi egyetemen Karl Jasperst, az egzisztencialista filozófia egyik vezéralakját hallgatta, igen nagy hatással volt József Attilára: õ hívta fel a költõ figyelmét a szociológia jelentõségére és Bergson intuicionista filozófiájára is. A Márta-szerelemnek s az abban lappangó szociális feszültségeknek egyik dokumentuma az 1928 nyarán írt Klárisok címû vers, e költõi korszakának talán legtökéletesebb alkotása.
Már házasságukat tervezgették (a költõt be is ajánlotta Vágó József a barátai által alapított Magyar Külkereskedelmi Intézet Rt-hez francia levelezõnek), amikor szeptember elején Márta hosszabb idõre Londonba utazott, részben hogy kitanulja a szociális gondozói szakmát, részben mert a lány szülei ily módon akarták próbára tenni a fiatalok szándékának komolyságát. 1929 végéig tartott intenzív levelezésük; szerelmüket végül nem a távolság gyõzte le, hanem hogy Márta belátta: József Attila alkalmatlan a folyamatos hivatali munkára, képtelen megfelelõ körülményeket biztosítani a családi élet számára. A költõ úgy próbálta kompenzálni szerelmi kudarcát, hogy a köztük lévõ társadalmi különbséggel magyarázta: „Egy jómódú leányt szerettem, / osztálya elragadta tõlem” - írta Végül címû verse átdolgozott változatában (1930). Az 1929 februárjában megjelent verseskötetét, a Nincsen apám se anyámat Vágó Józsefnek ajánlotta.
A közösségkeresés évei
A következõ félévtized a költõ közösségkeresõ próbálkozásainak idõszaka. Tartozni akart valahová, akárcsak legtöbb nemzedéktársa, akinek gyermekévei a háború, a forradalmak és az ellenforradalom nagy történelmi ingamozgásai közepette teltek el, s a húszas évek derekán-végén kezdte írói pályáját. József Attila egyre jobban elmerül a különféle politikai csoportosulásokban, minden földi baj átfogó magyarázóelvének az osztályellentéteket téve meg s gyógymódnak ezek kiküszöbölését.
1928 õszén került kapcsolatba a Bartha Miklós Társasággal, mely a Szabó Dezsõ és Móricz Zsigmond nyomdokain haladó, paraszt-orientációjú fiatal értelmiségiek szervezete. 1929 februárjában már mint a Társaság tagja vett részt annak nagy visszhangot kiváltó Magyar Föld-estjén. Korábbi anarchista beállítottságán túllépve most a falu-központú népi gondolat irányába tájékozódott; ebben a szellemben született az 1930 tavaszán Fábián Dániellel közösen írt Ki a faluba címû röpirata, melyben a népi írók mozgalmát elõlegezõ programot vázoltak fel.
Ezzel párhuzamosan, 1929 végétõl munkatársa Bajcsy-Zsilinszky lapjának, a nemzeti fajvédõ Elõörsnek. Nádass Józsefnek a Nincsen apám se anyám kötetrõl adott kedvezõ bírálatát követõen jó kapcsolata alakult ki a kolozsvári marxista folyóirat, a Korunk szerkesztõségével. 1930. szeptember 1-én Nagy Lajos és Agárdi Ferenc társaságában õ is ott van a nagy budapesti munkástüntetésen. 1930 õszén tagja lesz az illegális kommunista pártnak, s a proletárforradalom „nyelvére” írja át korábbi verseit.
A mozgalomban ismerkedik meg Szántó Judittal, akivel 1930 végén összeköti életét. Novemberben több társával együtt kilép a jobbra tolódó Bartha Miklós Társaságból. Hamarosan bekapcsolódik a névleg szociáldemokrata, valójában kommunistákkal szimpatizáló Jaurès-munkaközösségbe. 1931 márciusában jelenik meg a Döntsd a tõkét, ne siránkozz címû verseskötete, melyet a hatóság elkoboz, s a Szocialisták címû verse miatt osztály elleni izgatás vádjával eljárást indítanak (a költõt végül nyolc napi elzárásra ítélik, de a büntetést három évre felfüggesztik).
1932 februárjában ismét tagja lesz a most balra forduló Bartha Miklós Társaságnak. Április folyamán õ is bekapcsolódik a Halálbüntetés Ellenes Szövetség munkájába. Fölkérik egy kommunista orientációjú folyóirat indítására, júniusban meg is jelenik a Fejtõ Ferenccel közösen szerkesztett Valóság elsõ és egyetlen száma - a költõ által írt Egyéniség és valóság címû tanulmány közmegbotránkozást vált ki mozgalmi körökben. Részt vesz az illegális kommunista párt letartóztatott vezetõinek, Sallai Imrének és Fürst Sándornak statáriális bíróság elé állítása elleni tiltakozó akcióban, amiért újabb pert akasztanak nyakába és pénzbüntetésre ítélik. Októberben megjelenik a Külvárosi éj címû kötet, melyet a kommunista befolyás alatt álló fórumokban élesen kritizálnak. Hasonló elutasításban részesítik az Új Harcos nevû folyóiratban közzétett hozzászólását az ott folyó „népfront-vitához”, melyben a szociáldemokratákkal való összefogást sürgeti. 1933 végén, 1934 elején a budapesti pártszervezet értesíti tagjait, hogy József Attila nem tagja a pártnak, a kapcsolatot meg kell szakítani vele.
József Attila életútja tehát különösen mozgalmas és rapszodikus: hirtelen fordulatok, kitárulkozások és bezárulások sorozata, melyek nyugtalan hõsét a megtapasztalás és a próbatétel szinte kényszeres szomja hajtja. Nem meglepõ, hogy váratlan fordulataival még a hozzá közel állókat is zavarba hozta. De politikai vargabetûi együttvéve sem jártak olyan súlyos következményekkel, mint az, hogy Babits Mihályt megsértette. A Nyugat 1929. december 1-i számában Németh László tollából vállveregetõ kritika jelent meg a Nincsen apám se anyám címû kötetrõl, amiért a költõ elsõsorban Babitsot hibáztatta. Babits ellen hangolta az is, hogy szolidaritást vállalt korábbi pártfogójával, Ignotusszal. E sérelmeket kívánta József Attila viszonozni, amikor közzétette A Toll címû lap 1930. január 10-i számában „tárgyi kritikai tanulmány”-át Babits Mihály új, Az istenek halnak, az ember él címû verseskötetérõl (ezt utóbb különlenyomatként is terjesztette).
A megbírált könyv nem a legsikerültebb mûve szerzõjének, s a kritikai észrevételek nagyrészt meggyõzõek, de a bírálat durva hangneme, s fõként hogy az idõsebb pályatársat fölényes kioktatásban részesíti, méltán váltott ki az irodalmi életben általános megütközést. József Attila évekre elvágta magát a Nyugatban való megjelenés lehetõségétõl s élete végéig a Baumgarten-díjtól.
József Attila és a kommunista párt
Külön fejezetet érdemel a költõ és a kommunista párt kapcsolatának története, mert sokáig politikai érdekek fûzõdtek ahhoz, hogy homályban maradjon.
Valójában József Attila akkori útkeresését és az illegális kommunista párt akkori pozícióját figyelembe véve, elválásuk éppúgy szükségszerûnek mondható, mint egymásra találásuk. József Attilának pedig ki kellett próbálnia ezt a lehetõséget is.
Akár a többit is.
Még zavartalanul végzi pártmunkáját, amikor a moszkvai Sarló és Kalapács 1931. júniusi számában megjelenik a Moszkvai Proletárírók Szövetsége Magyar csoportjának megbízásából közzétett Platformtervezet, amely azt állítja róla, hogy „a fasizmus táborában keresi a kivezetõ utat”. Kétségtelen, hogy József Attilát igen érzékenyen érintette a megbélyegzés, választ is írt rá, amely kéziratban (és töredékben) maradt. De a Moszkvai Proletárírók Szövetsége Magyar csoportjának véleménye nem volt akkora súlyú, hogy a hazai kommunistáknak figyelembe kellett volna venniük. Nem az emigráció véleményén múlott a költõ és a párt kapcsolata: a hazai kommunistákkal gyûlt meg a baja.
De nemcsak a párt szakított József Attilával, hanem a költõ is a párttal, s erre a lépésre nem a sérelmei, hanem elvi meggondolásai késztették. Mindenekelõtt az, hogy a német kommunisták nem fogtak össze a szociáldemokratákkal a nácik ellen s így bûnrészessé váltak Hitler gyõzelmében - ez olyan politikai válságot tudatosított a költõben, ami nyílt vitába sodorta a párttal.
Tehát az engedetlen, „fegyelmezetlen” s ráadásul 1931 óta pszichoanalitikus kezelés alatt álló József Attila nem volt elfogadható a szûklátókörû, vakbuzgó, de egyszersmind az illegalitás nehéz körülményei között szigorú konspirációra kényszerülõ mozgalom számára. A költõ szemében viszont a kommunista párt elbukott a nagy történelmi próbatételen Németországban. Az eltávolodásnak megvolt az az esztétikai hozadéka is, hogy a túlságosan propagandaízû verseket a szocialista nézõpontot jóval áttételesebben, bonyolultabb struktúrában érvényesítõ költemények váltják fel (Külvárosi éj, Téli éjszaka, 1932, A város peremén, Elégia, 1933).
Válságkezelése: pszichoanalitikus és más orientációk
Az illegális kommunista párthoz csatlakozásával csaknem egy idõben került kapcsolatba József Attila a pszichoanalízissel is, ami hasonlóképp sorsdöntõ, de az elõzõnél is mélyebb és - mondhatni - végzetes hatással volt rá. Föltehetõen 1929 végén vagy 1930 elején, egy véletlen találkozást követõen, vált a Szegedrõl ismert Rapaport Sámuel doktor betegévé. Rapaporthoz, aki „a gyomor Freudjának” tartotta magát, mintegy két évig járt analízisbe.
Ettõl az idõtõl kezdve rendszeresen olvassa a pszichoanalitikus irodalmat. A lélektant korábban lebecsülõ József Attila most egyre inkább úgy látja: a társadalmi elnyomorodás és elidegenedés nemcsak megszüntetõjét, a forradalmár proletáriátust „termeli ki”, hanem tehetetlen áldozatát, a neurotikus embert is. Következésképp az egyéni lét problémáit (részben) társadalmi determinációból származtató freudi személyiségfelfogás valójában szövetségese a marxista társadalommagyarázatnak, a kettõ együtt teljes.
A kommunista párttal való szakítás után a költõ átmenetileg légüres térbe került. Az indulatok erejét jelzi, hogy - mint arra nemrég a József Attila-kutatás felfigyelt - a kommunista párttól nem azonnal vezetett az út a szociáldemokratákhoz: közbeékelõdött egy súlytalan jobboldali epizód. Az 1933 végén, 1934 elején írt Eszmélet címû nagy gondolati költeménye (pontosabban: versciklusa) mintegy összegezése a zsákutcák sorozataként megélt életútnak: olyan összetett módon fejezi ki a disszonáns világállapotot, amilyenre költészetében sem korábban, sem késõbb nincs példa.
1933 nyarán magánélete is válságba jut. Június közepén részt vesz az Írók Gazdasági Egyesületének lillafüredi íróhetén, ahol megismerkedik Marton Márta mûvészettörténésszel, s a fiatalasszony szépsége szerelemre lobbantja - így születik meg az Óda, e korszakában ritka, nagy szerelmi költeménye. Szántó Judit féltékenységében öngyilkossági kísérletet követ el, amit a költõ egy barkochba-játék keretében vall meg barátainak. 1934 elején annyira megromlott a kapcsolata Judittal, hogy az év felét Hódmezõvásárhelyen tölti.
Az analitikus kezelés abbahagyását József Attila egyre nehezebben viseli el. 1934 tavaszán hódmezõvásárhelyi menedékébõl Rapaport doktornak címzett levelek formájában pszichoanalitikus vallomást ír. Az öngyógyítás hatásosabb módjának bizonyul, hogy összeállítja és megszerkeszti verseinek válogatott gyûjteményét: a Medvetánc december elején kerül a boltokba. Igyekszik új szellemi közösségre találni: 1934 derekán közel kerül a Szocializmus címû folyóirat értelmiségi köréhez, melynek vezetõje a Szociáldemokrata Pártban is meghatározó szerepet játszó Mónus Illés. A lap novemberi számában jelenik meg A szocializmus bölcselete címû írása, amely a folyóirat körére jellemzõ szellemiséget tükröz.
1935 elejétõl Gyömrõi Edithez járt analízisre, aki éppúgy, mint a betegségének utolsó korszakában József Attilát kezelõ Bak Róbert hasadásos elmezavart állapított meg. A pszichoanalitikus kezelés ugyan új dimenziókat nyitott meg kései költészete számára, de nem tudott segíteni rajta. Sõt az, hogy viszonzatlan szerelemre gyulladt analitikusa, Gyömrõi Edit iránt, meggyorsította lelki szétesését (ennek költõi dokumentumai a Gyermekké tettél - eredeti címe: Egy pszichoanalitikus nõhöz -, ... aki szeretni gyáva vagy, Nagyon fáj címû versek, valamennyi 1936-os).
